Volt egyszer, hol nem volt, egy gyönyörű királyság, ahol egy jószívű királyi pár uralkodott. A király és a királyné minden kívánságát teljesítették elkényeztetett kislányuknak, Eira hercegnőnek, akinek mindene megvolt, amit csak kívánt... Ám egy napon a királyi pár - miközben megpróbálták teljesíteni lányuk kérését - életüket vesztették, s ekkor a kis hercegnő élete is megváltozott...

Eira hercegnő vigasztalhatatlan volt, szíve fagyossá vált, s még önzőbb lett, mint valaha... Szolgái és alattvalói igyekeztek teljesíteni, az immár királynő minden szeszélyét, ám egy napon Eira nem kapta meg azt, amire a legjobban vágyott...

Ez a valaki Valemon volt, a szomszédos ország hercege, akit mindenki szeretett. A herceg okos volt és jószívű, az erdei állatok megbíztak benne és Eira hercegnő szívét éppolyan gyorsan ejtette rabul, mint ahogy első látásra mindenki megkedvelte őt. 

Eira felfedte érzelmeit a hercegnek, aki azonban visszautasította őt, amit a királynő nem fogadott el... A lány a sötétség erőit hívta segítségül és átkot szórt a fiúra, aki nappal medvévé változik, s csupán éjjel veheti fel emberi alakját. Ám ha valaki egyszer megpillantja Valemon igazi arcát, a fiú örökre medvévé változik...

Sok-sok évvel később a királyságot szörnyű átok sújtja. Itt él hősnőnk is, a királynő birodalmának egy távoli szegletében, ahol szegénység, éhínség uralkodik, s érezhetően közelít valami "megfoghatatlan"... Liv sokkal jobban érzi magát erdei barátai társaságában, mint az emberekében. A lány "mindent elront", ám megvan benne a segíteni vágyás hatalmas akarata. 

Liv egy nap az erdőben találkozik egy hatalmas fehér medvével, s hogy segítse családját - akiknek nélküle eggyel kevesebb szájnak kell ételt előteremtenie -, úgy dönt, a medvével tart, aki Fehér Mancs néven mutatkozik be a lánynak és elviszi hóval és jéggel borított birodalmába, ahol felfedi hatalmas titkát...

Maja Lunde remek adaptációt írt az eredeti történetből, melyet Hans Jørgen Sandnes lélegzetelállító, élettel teli illusztrációi keltenek élete. A masszív, kemény kötésben napvilágot látott kötet igazi minőségi munka, mind kívülről, mind belülről, míg a magyar fordítás bravúros - bár ez utóbbi, a fordító személyének munkáit ismerve nem meglepő...

Valemon herceg szívszorító meséjét átitatja a varázslat és az emberi gonoszság mindent elsöprő ereje, de megjelenik benne a szeretet és az önfeláldozás hatalmassága is. A fehér medve meséje klasszikus népmesei elemekkel dolgozik, úgymint mágikus tárgyak, átok, a "jó elnyeri méltó jutalmát", a gonosz elbukik - ám itt a tévútra siklott élet kap még egy esélyt, s jóvá teheti mindazt, amit gőgössége és önzősége miatt korábban tönkretett.

A bátor főhősök jósága és tisztasága éles ellentétben áll a gonosz torz és sötét lelkével, ám Eira tragédiája kristálytisztán érthető, viselkedése "megmagyarázható", s noha vele együtt érezni nehezebben lehet, mégis távol áll az igazi gonosztevőktől. Természetesen tettei mélyen elítélendőek, ám karaktere inkább szánalomra méltó, s az élet meg is leckézteti...

A királynővel éles ellentétben áll Valemon és Liv karaktere, akik nemességükkel és tetteikkel vívják ki a sors jóindulatát és a természet élőlényeinek segítségét. Mindketten szerethető karakterek, akikkel "elbánt" az élet, mert jót cselekszenek, ám aki népmeséken nőtt fel, annak nem lesz meglepő a cselekmény egyik fordulata és teljes folyama sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mese kiszámítható volna, csupán "igazi, klasszikus gyöngyszem", ahol bár megjelenik a bátor, erős hősnő és a gonosz boszorkány, ott áll mellettük az erős, követendő férfi főhős is...

A norvég mese különleges, nem "egytucat" történet, a képregény formátum pedig még egyedibbé teszi. A szöveg szép, gördülékeny és könnyen olvasható, a versek ritmusosak, s mivel a cselekmény az első sorával beszippant és visz magával, szinte fájdalmasan hamar véget is ér, elindítva az olvasóban az azonnali újraolvasás vágyát.