.png)
Lisa Kleypas Cassandra meghódítása c. kötete a Ravenel család könyvsorozat hatodik része, mely természetesen egy önállóan is olvasható történet.
A regényt már az előrendelés pillanatában megrendeltem és a tavalyi évben az egyik legkedvesebb történelmi romantikus olvasmányom lett, azonban a költözés miatt csupán most érkeztem meg a kötet értékelésével.
A történet az 1870-es évek végén játszódik, mely korszak már korántsem a kedvencem... Számomra a világ a vasúttal és az egyéb technikai vívmányokkal már pont azt a formát kezdi magára ölteni, amit gyűlölök és ami már túl modern és nincs helye egy igazi történelmi romantikus regényben. A két főszereplő karaktere és a remek történet, valamint a humoros párbeszédek miatt azonban ez a történet mégis a szívemhez nőtt, ám azt hiszem, ebben szerepet játszott Bazzle és Tom megfoghatatlan, különleges karaktere is... ❤
"- Egy lány, aki a második szezonját tölti,
nem engedheti meg magának, hogy különleges
igényei legyenek."
London, 1876 nyara
Történetünk 1876 nyarán veszi kezdetét, Pandora és Gabriel esküvőjén, amire Tom Severin, a sokak által gyűlölt, a vasúti vívmányaiból meggazdagodott "újgazdag" férfi is hivatalos. Tom a Ravenel család férfitagjainak volt "barátja", bár tulajdonképpen még a két Ravenel sem rajong a felfuvalkodott, öntelt vasútmágnásért... Severin nem óhajt részt venni a számára unalmasnak talált társaság mulatozásában és egy félreeső szobában talál menedéket, ahol nyugalmában Pandora húga, Lady Cassandra és a hölgy kuzinja, West zavarja meg.
Lady Cassandra el van keseredve, hisz két eredménytelen báli szezont tudhat maga mögött és még mindig nem találta meg azt a férfit, akihez szívesen hozzámenne. A fiatal hölgy gömbölyű és gyönyörű, bármely férfi szívesen feleségül venné, ám a lány szerelmi házasságot szeretne kötni.
Cassandra arra kéri West kuzint, töltse be ő a férj szerepét, ha rövidesen egyikük sem talál megfelelő párt magának. A kényelmes fotel jótékony takarásából kikukucskálva Tom első pillantásra erősen vonzódni kezd a lányhoz és megszakítva azok beszélgetését, felfedi kilétét...
A hallgatózás fénye nem vet jó fényt a férfira, ám Cassandra figyelmét mégis felkelti a különös úriember. Tom ugyan rajong minden szépségért, ám az érdeklődését hamar elveszti irántuk, s rangban is jóval alatta áll főhősnőnknek, akit természetesen nem érdekel Tom származása, az, már annál inkább, hogy a férfi nem hisz a szerelemben és érzései sincsenek...
Miután West hallani sem akar a házasságról és természetesen Cassandra sem akar hozzámenni egy vadidegenhez, aki kijelenti, hogy soha nem fogja szeretni, úgy tűnik, az ügy ezzel le is zárul, ám a véletlennek köszönhetően a délután folyamán Cassandra és Tom ismét találkozik, ahol a két intelligens ember között a lélek hiányáról, valamint Jules Verne regényéről, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül c. kötetről folytatnak beszélgetést.
Az esküvői mulatságot azonban veszély fenyegeti. A konyhában elromlik a vízmelegítő, melynek megjavítását a gépekhez rendkívül jól értő Tom vállalja magára, akihez Cassandra is csatlakozik - nem épp illő módon...
Cassandra a soha életében semmit sem olvasott Tomnak adja saját Verne-példányát, ám a férfi szándékosan otthagyja azt a konyhában és távozik...
A lánykérés után a férfi végül szó nélkül magára hagyja a nőt, aki előtt egy újabb báli szezon rémséges árnya tűnik fel...
"Csak holdfény és zene volt a világ, ahogy ők
ketten a tengeri szellő hozta párakönnyedségével
körbepörögtek az üres télikertben."
Három hónap elteltével mind Tom, mind Cassandra agya az első találkozáson, a konyhában folytatott beszélgetésen jár, s egyikük sem tudja kiverni a másik emlékét a fejéből... Ám Tom, aki eddig érzelmek nélkül élte az életét, bosszantóan aggasztónak találja, hogy még mindig nem felejtette le a nőt és annak hatására még Verne regényét is elolvasta, aminek azonban "semmi értelme sem volt"...
Elkezdődött a báli szezon is, azonban Cassandra figyelmét sajnos egyik fiatalember sem kelti fel, így főhőseink a szó szoros értelmében vett csapdában vergődnek...
Egy nap Tom életébe hatalmas változást hoz egy utcagyerek felbukkanása, aki magával viszi a szél által, a férfi fejéről lesodort kalapot, ám mivel a fiú nem tolvaj, becsületesen vissza is szolgáltatja azt... Tom felfogadja és maga mellé veszi a szutykos utcagyereket, aki gyermekkori önmagára emlékezteti, ám azt már nem vallja be magának, miért is viseli a szívén Bazzle sorsát, akit lelkiismeretfurdalás nélkül visszaküld a nyomorba...
Tom és Cassandra Bazzle-nek köszönhetően találkozik újra, s az események olyan nem várt fordulatok folyamát veszik fel, melyek nyílegyenesen egymás karjába sodorják főhőseinket...
"- Neked nem szabadna az ágyon lenned - közölte
a kiskutyával. - Szerződésileg tiltott."
A hónapok azonban csak telnek és múlnak, Cassandra férjet keres, Tom megpróbál ellenállni és a fülszövegben hirdetett oly nagy csapás csupán a kötet háromnegyed részében üti fel a fejét, melyet sajnálatos módon gyorsan meg is oldanak, s néhány oldalt követően a történetnek vége is szakad...
"- Úgy érzem magam, mint aki most küzdött meg
egy csapat majommal - mondta nagyokat lélegezve
az erőfeszítéstől.
...
- Remek munka, Mr. Severin.
- Na és én? - tiltakozott Bazzle. - Én vótam a majom!"
"- Az érzések kellemetlenek - vágott a szavába
Tom. - Ezért is határoztam úgy, hogy ötre csökkentem
a számukat. Felnőtt életem nagy részében könnyű volt
ahhoz tartanom magam. Aztán megismertelek. Most
az érzéseim úgy elszaporodtak, mint a nyulak, és úgy
tűnik, közel annyi van belőlük, mint a legtöbb normális
embernek. Ami túl sok..."
A Cassandra meghódítása egy picikét más, mint az általam oly hőn szeretett történelmi romantikusok, mégis képes volt megszerettetni magát velem...
A megjelenített korszaknak bár van egy tagadhatatlan bája, ám semmi kétség felőle, hogy Verne és a többi író megjelenése, valamint az olvasás és a könyvek szeretete sokat emelt a kötet fényén, hisz az igazi romantika sajnos már kevésbé mutatkozott meg a kötet lapjain...
A történet magában hordozza mindazt a stílusjegyet a történelmi romantikusok repertoárjából, amit az ebben a korban játszódó történetek szinte mindig, ám a fülszöveg egy kissé tévútra vezeti a gyanútlan olvasót, így nem árt, ha felkészülünk rá, hogy ama nagy botrány és lánymentés csupán a kötet egy egészen picike részét teszi ki...
S nincs is ezzel semmi baj, ha a fülszöveg miatt nem arra számít az ember, mint amit valójában kap...
"- Egyedül is fel tudok osonni. - Halkan felnevetett. - Mint
Hamupipőke tök nélkül.
A férfi érdeklődve hajtotta oldalra a fejét.
- Volt neki tökje?
- Igen. Sohasem olvasta a mesét?
- A gyerekkorom nem bölcselkedett tündérmesékben.
- A tökből lesz a hintója - magyarázta Cassandra.
- Valami hosszabb lejárati idejű járművet ajánlottam volna neki."
A történet lassan indult be. Kleypas ráérősen vezette fel főhőseink történetét, s talán egy picikét túlontúl sokáig is húzta az egymástól külön töltött idő ecsetelését, hisz az érdemben együtt töltött időre alig néhány oldalt hagyott a történet végén.
A kötet hosszúsága ellenére, olvasás után volt némi hiányérzetem, hisz a fölöslegesen hosszú felvezetést és tárgyalást követően az igazi izgalmaknak alig jutott hely. Ha azonban az írónő tovább húzza a történetet, az már unalmassá vált volna... Természetesen az arányokkal kellett volna jobban játszani, s megtalálni a megfelelőt, ám ennek ellenére is egy aranyos történet részese lehettem.
Cassandra és Tom karaktere is a szívemhez nőtt, bár kedvencemmé egyikük sem vált...
Sajnos ez a történet az érzelmek nélküli házasság és testiség-vonalra volt felépítve, amit én magam nagyon nem szeretek, s bár ki nem mondott tény, hogy főhőseink azért szeretik egymást, szinte a legutolsó oldalig csupán egy több szempontból is kifogásolható házassági szerződés köti őket egymáshoz...
Jelen kötetben a két másik Ravenel férfi az, akik tisztán látják Tom valódi érzéseit, amit a férfi konok fejjel próbál meg elnyomni magában, s bár éppen azért szerettem én is meg a könyvet, mert valahol, valamilyen formában szépen látszik mindaz az érzelem, amit a két főhős nem mond ki, mégis bosszantó és elkeserítő az ilyen formában történő tálalás...
A kötet legnagyobb erőssége a humor és Bazzle karaktere, aki már az első pillanatban a szívemhez nőtt. ❤
Az ártatlan és becsületes, okos, de az élet által sokat szenvedett kölyök figurája, aki számtalan humor és szeretetteljes, szívhez szóló jelenet forrása volt az, aki a kedvenc szereplőmmé vált, s akinek főhőseink tulajdonképpen köszönhetik, hogy végül egymásra találtak...
A kötet második legnagyobb pozitívuma természetesen Verne és regényeinek szerepeltetése, ami számomra az egyik legnagyobb boldogság forrása volt, hisz az egyik kedvenc írómról van szó, aki manapság sajnos eszméletlen kevés figyelmet kap a világtól... A legutolsó fejezet és a konkrét meglepetés hatalmas jelentőséggel bírt (nem csupán főhőseink számára) és nem tagadom, mosolyogva, nyugodt szívvel, szegről-végről elégedetten zártam be a könyvet.
"- Megvett egy egész kiadót... az én kedvemért?
...
- Nincsenek korlátai, hogy mit meg nem tennék önért."
A magyar fordítást az egyik legjobb magyar történelmi romantikus fordítónak köszönhetjük, aki sajnos most több hibát is vétett, s számomra több zavaró baki is szerepelt a kötetben (pl. Austen helyett Austin, avagy néhány modernebb, korba nem illő szó használata, amiktől mindig herótot kapok), ám a fordítóval való egyeztetés után - s látva, milyen profin kezeli a visszajelzéseket - le is zártam magamban az ügyet, s nem maradt rossz szájízem utána.
A borító mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül... A Ravenel család magyar borítói soha nem nyerték el a tetszésemet, hisz a megjelenített hölgyeknek soha semmi köze sincs se a főszereplőhöz, se a történelmi korhoz ezekkel a modern ruhákkal. Sajnos ez ennél a kötetnél sincs másképp, a szőke Cassandrához semmi köze sincs a borítón lévő hölgynek, s bár összességében egy tetszetős borítóról van szó, nem ehhez a történethez és könyvsorozathoz illik. Az eredeti borítókhoz hasonló sorozatterv nálunk is jobb lett volna, de sajnos ez most nem jött össze...
A regényt a történelmi romantika szerelmeseinek ajánlom, ám fontos kiemelnem, hogy feltétlenül azoknak, akiket a modern kor szele és modernebb felfogás még nem zavar!
Értékelés: 4,5/5 vonat
Idézetek
"Hiba volt meghívni magát az esküvőre.
Nem mintha Tom Severin fikarcnyit is törődött volna az udvariassággal vagy az etikettel."
"Tom nem szerette a régi dolgokat..."
"Boldogabb volt, mint a legtöbb ember, de legalábbis gazdagabb, ami nagyjából ugyanaz."
"- ...Ráadásul kövér is vagyok - mondta komoran kis szünet után. - Az összes ruhám szűk."
"- ...Néhány férfit csak fokozatosan lehet megkedvelni. Mint az osztrigát vagy a gorgonzola sajtot.
(...)
- West kuzin, ha huszonöt éves koromig nem megyek férjhez... és ön még mindig agglegény lesz... lenne az osztrigám?"
"- ...Csak kell valaki, akiről gondoskodhatok, akit szerethetek. Akinek fontos vagyok. Mielőtt visszautasítana...
- Lady Cassandra Ravenel - szakította félbe West -, ez a legostobább ötlet, amelyet bárki kitalált, mióta Napóleon úgy döntött, hogy elfoglalja Oroszországot."
"- Belül évtizedekkel idősebb vagyok nála. A lelkem olyan, mint a mazsola. Higgye el, nem akar a feleségem lenni."
"- Leszek én az osztrigája - tört ki Tomból."
"- Nem, és nem is érdekel. Olyan lehet belülről, amilyen akar, amíg hagyja, hogy kívülről az enyém legyen - közölte, majd West arcát látva, védekezőn hozzátette. - Tudja, hogy sohasem voltam az a szentimentális fajta."
"- Az üzlet és a barátság két különböző dolog."
"- Lehet, hogy ön lelketlen gazember egy bikacápa esztelen étvágyával, de mindig is őszinte volt.
- Ön pedig tisztességes. Ezért is kérem, hogy meséljen Lady Cassandrának a jó és rossz tulajdonságaimról egyaránt.
- Milyen jó tulajdonságokról? - érdeklődött West éles hangon.
Tomnak ezen egy kicsit gondolkodnia kellett.
- Hogy milyen gazdag vagyok? - próbálkozott."
"- Nem fogom elveszíteni az érdeklődésem a saját feleségem iránt.
- Hogyan lehetne másként? - kérdezte West halkan. - Önnek csak a vadászat számít."
"- Tréfál? - kérdezte Cassandra csodálkozva.
- Sajnos nem.
- Az ég szerelmére, miért sajnálatos az, hogy intelligens?"
"- Miért ne tudna? - ... - Teljesen hiányzik a szíve?
- Nem, van szívem, csak sohasem működött. Megfagyott.
- Mikor?
A férfi kicsit gondolkodott.
- Már a születéskor? - próbálkozott.
- Az ember nem fagyott szívvel születik - közölte Cassandra bölcsen. - Valami történt önnel.
- Honnan tud ilyen sokat a szívről? - kérdezte kissé gúnyos pillantással Mr. Severin.
- Könyvekben olvastam..."
"- Sokat olvastam. Nem hiszi, hogy tanulhatunk a könyvekből?
- Semmi olyat, aminek a való élethez köze van."
"- De a könyvekben az életről írnak. Egy regényben gyakran több igazság van, mint ezernyi újságcikkben vagy tudományos folyóiratban. Olvasás közben kis időre azt képzelheti, hogy valaki más... és így többet tudhat meg azokról, akik különböznek öntől."
"- Nem, ha a szíve megfagyott.
(...)
- Valójában... épp most engedett fel kissé."
"...sajnos úgy tűnt, az igaz szerelem sohasem olyasvalakit talál meg, aki keresi. A szerelem nagy tréfacsináló volt, és olyanokat lepett meg, akik egészen mással voltak elfoglalva."
"Az idős nő magas és fenséges volt, mint egy négyárbócos vitorlás hajó."
"- Túl sok fiatal lány romantikus manapság, és annál rosszabb nekik. A romantika elhomályosítja az ítélőképességet, és meglazítja a fűzők kötőjét."
"- Nem kell annyi süteményt enni a teához, Cassandra. Jó lenne, ha a szezon kezdete előtt kicsit fogynál."
"- ...A feleségem odafent vár egy kis szunyókálásra.
- Hogyan képes egy felnőtt férfi a nap közepén szunyókálni? Egyáltalán miért akarna?
- Nem tereztem, hogy alszom - mondta Devon kurtán.
- Ó! Nos, én is szeretnék magamnak feleséget, akivel szunyókálhatok. Ami azt illeti, rendszeres és alapos szundikálásra vágyom."
"Ma este Pandora a férje karjaiban alszik majd, és megtapasztalja a házastársi kapcsolat intimitását."
"- Nincs szükségünk a mesebeli királyfira, ugye? - mondta nekik fennhangon. - De nincs ám. Napfolt a szőnyegen, könyvek a közelben... ez minden, amire szükségünk van a boldogsághoz."
"- Nem - ... - Nincs semmi baj azzal, ha nem tud valamit. Csak az ostoba emberek hiszik azt, hogy mindent tudnak."
"- És önről mit mondanak?
...
- Általában valami a külsőmről.
...
- Ennél sokkal több van önben - mondta mogorván."
"- Sohase vitatkozzon egy Ravenellel..."
"- Nem - felelte könnyedén Cassandra. - Olyannak kedvelem önt, amilyen."
"- Ha Lady Berwick ezt megtudja, Zeusz haragjával fog lesújtani ránk..."
"- Valószínűleg azt hitte, hogy Pandora volt valamennyi csínyünk értelmi szerzője. De amint látja, képes vagyok egyedül is bajba kerülni."
"Mr. Severin délelőtt megkérte a kezét, és estére már el is hagyta."
"Veszélyt jelentett számára, valami újat és furcsát, és ő nem kért belőle. Soha senkinek nem lehet ekkora hatalma felette."
"- ...De Cassandra maga mondta nekem, hogy sohasem tudom megadni neki azt az életet, amelyről mindig álmodott... amelyben benne foglaltatik egy férj, aki képes szeretni.
- És ön nem képes?
- Természetesen nem. A szerelem nem létezik."
"- Nincs lelkem. A lélek nem létezik.
- Akkor mi működteti az agyát, mitől dobog a szíve? - ...
- Elektromos impulzusok. Egy Galvani nevű olasz tudós száz éve bebizonyította egy békával.
- A béka nevében nem beszélhetek - ... -, de önnek van lelke, és azt üzeni, ideje, hogy odafigyeljen rá."
"- ...Menjen el a könyvesboltba, és vegye meg a Nyolcban nap alatt a Föld körül egy példányát.
- Jules Verne-től - mondta Barnaby, és felragyogott az arca.
- Olvasta?
- Igen, remek történet."
"A zavart és érdeklődő Tom rájött, hogy barátja többé már nem egy független lény, hanem egy új entitás egyik fele."
"- Nem szükséges bocsánatot kérnie - mondta Tom. - Mivel ez egy esküvő, számítottam némi drámai jelenetre és sírásra. Csak nem hittem volna, hogy a vőlegénytől kapom."
"- Nem akartam önre gondolni..."
"- Ön nem olyan aranyos, mint mindenki hiszi - jegyezte meg sötéten.
- Tudom - vigyorgott Cassandra..."
"- Azért olvassa el - győzködte Phoebe. - Talán segít megérteni, mire gondolt Cassandra Phileas Fogg-gal kapcsolatban.
Tom zavartan ráncolta a homlokát.
- Ő is benne van a könyvben?"
"- ...Kibeszélik a lány minden testi hibáját, arról vitatkoznak, hogy túl magas vagy alacsony-e, elég sima-e az arcbőre, megfelelő-e a keble.
- Nekik miért nem kell tökéletesnek lenniük? - vonta össze Pandora a szemöldökét.
- Mert férfiak."
"- ...Tényleg így beszélnek a férfiak a nőkről? - fordult a férjéhez.
- A férfiak nem - felelte Gabriel. - A tökfejek igen."
"Csak holdfény és zene volt a világ, ahogy ők ketten a tengeri szellő hozta párakönnyedségével körbepörögtek az üres télikertben."
"- Táncoljon velem, és sohase hagyja abba."
"Olyasvalami volt ez, amit sohasem tapasztalt, de mindig is vágyott rá... vágyott rá, hogy átöleljék, szilárdan tartsák, kívánják... pontosan így."
"- Miről beszél? - kérdezte Cassandra bizonytalanul.
- Erről az... érzésről. - Úgy ejtette ki a szót, mintha káromkodás lenne. - Nem tudom, mi ez. De ön olyan gyengeség, amelyet nem engedhetek meg magamnak."
"- Egyedül is fel tudok osonni. - Halkan felnevetett. - Mint Hamupipőke tök nélkül.
A férfi érdeklődve hajtotta oldalra a fejét.
- Volt neki tökje?
- Igen. Sohasem olvasta a mesét?
- A gyerekkorom nem bölcselkedett tündérmesékben.
- A tökből lesz a hintója - magyarázta Cassandra.
- Valami hosszabb lejárati idejű járművet ajánlottam volna neki."
"- Úgy kell leélnem az életem, hogy örökké ott lappang a fejemben."
"- Majd talál valaki mást...
- Igen - ... -, de az nem ön lesz."
"Lehet, hogy tönkretette a lány számára a keringőzést, de a lány sokkal több mindent tett tönkre számára."
"Talán, ha elég regényt olvas képzeletbeli emberek gondjairól, találhat valami nyomot arra nézve, hogyan oldja meg a sajátját."
"- Ha ma megmosdózok, hónapra megint koszos leszek."
"- Néha átszaladok az istállóná' levő pumpás kút alá, vagy vizet locsolok magamra a vályúbó'.
- Legutóbb mikor is? - firtatta Tom, majd látva, hogy a fiú mennyire küszködik a válasszal, az égnek emelte a tekintetét. - Ne gondolkodj ilyen keményen, mert a végén még valami kificamodik benned."
"- Valami baj van, Bazzle? - érdeklődött.
- Nem, uram - nyugtatta meg a fiú. - Csak néhány vendíg van a fejemen."
"- Semmise világos, mikor aszongya, a tetvek emberek."
"- Törvénytelen vagyok - tiltakozott a fiú.
- Annak meg mi köze hozzá?
- Aszt jelenti, hogy nemtok semmilyen felmondást írni.
- Azt úgy mondják, tanulatlan vagy írástudatlan - közölte Tom. - Ebben az esetben, Bazzle, úgy tűnik, örökké nekem fogsz dolgozni."
"- A gyermekméreteket az életkor szerint jelölik. Azt hiszem, hét-kilenc éves megfelelő lesz.
- De tizennégy vagyok - mondta Bazzle szomorúan.
Amikor mindhárom felnőtt rápillantott, foghíjas vigyorra húzta a száját, jelezve, hogy tréfált. Tom most először látta mosolyogni."
"Amikor legutóbb együtt voltak, egy télikertben táncoltak. Most meg egy koszos utcagyereket tetvetlenítenek."
"- Jóságos ég! - mondta Tom. - A sok gyapjú alatt egy fiú volt.
A gubancos, torzonborz tincsek tömegét levágták, és egy szép formájú fej, sovány nyak és két kicsi fül vált láthatóvá. Bazzle szeme most kétszer akkorának tűnt, hogy nem a vastag hajszálakon át kémlelt kifelé.
- Most mi gyön? - kérdezte életunt sóhajjal.
- A zuhanyfürdő - felelte Garrett. - Segítek mosakodni.
- Mii? - A fiút láthatóan felháborította az ajánlat. - Maga nem segíthet!
- Miért nem?
- Mer' maga lyány. - A fiú méltatlankodva Tomra pillantott. - Sose hagynám, hogy egy lyány lássa a fütyimet!
- Orvos vagyok, Bazzle - mondta gyengéden Garrett -, nem lány.
- Cicije van - nézett Tomra Bazzle olyan ember türelmetlenségével, aki kénytelen a nyilvánvalót elmagyarázni. - Ettő' lyány lesz.
Tomnak vissza kellett fojtania a vigyorát Garrett arckifejezése láttán."
"- Mennyi ruhát tervez még levenni? - érdeklődött feszengve.
Tom vigyorgott, és nem kerülte el a figyelmét a lány gyors, felmérő pillantása.
- Csak felhajtom az ingujjamat, bár... - Egy pillanatra elhallgatott, és megfogta az ing felső gombját. - Ha ragaszkodik hozzá...
- Nem - vágta rá gyorsan Cassandra elpirulva az ugratáson. - Ennyi épp elég."
"Egy pillanat múlva Bazzle aggódó hangja hallatszott a függöny mögül.
- Legyön a bőröm.
- Az nem a bőröd - mondta Tom. - Mosakodj tovább.
Nem telt el tíz másodperc, amikor Bazzle újra kiszólt.
- Kész vok."
"- ...Harmadszor pedig, mert a hölgyek nem szeretik, ha úgy festesz és bűzlesz, mint egy tavalyi hulla. Tudom, hogy ez most még nem érdekel, de egy nap... az ördögbe, Bazzle, maradj nyugton! Cassandra - kiáltott ki Tom elkeseredetten -, nem tud valami mosakodáshoz való dalt?
A lány azonnal rázendített a Néhány kacsa nem szereti a pocsolyákat dalra, és Tom megkönnyebbülésére Bazzle lecsillapodott."
"- Úgy érzem magam, mint aki most küzdött meg egy csapat majommal - mondta nagyokat lélegezve az erőfeszítéstől.
...
- Remek munka, Mr. Severin.
- Na és én? - tiltakozott Bazzle. - Én vótam a majom!"
"- ...Ami szegény kis Bazzle-t illeti... neki többre van szüksége, mint az ön alkalmi kedvességére. Mivel én nem adhatom meg, a sorsát az ön lelkiismeretére kell hagynom.
Azzal otthagyta Tomot, és az ajtó mellett várakozó inas felé indult.
Tom, akinek nem volt lelkiismerete, még aznap visszaküldte a fiút St. Gilesba."
"- Egy lány, aki a második szezonját tölti, nem engedheti meg magának, hogy különleges igényei legyenek."
"- Ne rohanj megtölteni a tányérod, amikor csöngetnek - mondta halkan. - Dudort láttam a hátad felső részén, a fűző felett. Belemerülhetsz az evés örömeibe, miután férjhez mentél, de előtte semmiképp."
"- Ne haragudjon, asszonyom, de ez így szörnyen hangzik.
...
- Az igazság általában szörnyű."
"Roland. Tökéletesen illett hozzá, egy mesebeli királyfinak vagy egy küldetésben járó, rettenthetetlen lovagnak való név."
"Anélkül, hogy ismerte volna a férfit, kétségtelenül tudta, hogy nemesi születésű. Úgy nézett ki, mint többnemzedéknyi szelektív tenyésztés eredménye, amely tenyésztés során mind finomabb és minőségibb terméket produkáltak, míg végül el nem érték az ideális példányt."
"- ...ha Gabriel nem lenne jóképű, akkor is vele akarnék hálni."
"- Visszataszító lenne olyan férfival hálnod, akit nem kívánsz."
"- Ravenelek vagyunk - mutatott rá Devon. - Csak annyira kell jól viselkednünk, amennyit az emberek még hihetőnek tartanak."
"- Történetesen dús idomokkal áldott meg az ég... ami nem bűn..."
"- Kik tértek vissza? - kérdezte szórakozottan.
- A tetvek.
Tom meglepetten pislogva emelte fel a fejét.
- Tessék?
- Bazzle tetvei - pontosított Barnaby komoran.
- Bazzle is velük van, vagy úgy döntöttek, hogy csak úgy maguktól beugranak?"
"Az emberiség milyen kicsi, lényegtelen foszlánya, amint görcsösen kapaszkodik a túlélés peremén."
"- Jaj, nem, Mr. Severin... Az ojjan divatos úrnak, mint maga... kivágnák a máját oszt annyi."
"- Nem akar eekapni hátúról, ugye? Nem vok buzi."
"- Így nem fojthat el egy pletykát, Severin. Minél több ténnyel cáfol meg egy hazugságot, az emberek annál jobban ragaszkodnak hozzá, hogy elhiggyék."
"- Kezdjük azzal, hogy megöljük Lord Lambertet! - kiáltott fel Pandora. - A lehető legrosszabb, legfájdalmasabb módon. Apránként darabokra szedjük. Csipesszel fogom megölni."
"- Fiatalember, ön nem csak egy nemkívánatos zavaró tényező, de a modora olyan, mint a kecskének.
Tom erre szélesen elvigyorodott."
"- Megvett egy egész kiadót... az én kedvemért?
...
- Nincsenek korlátai, hogy mit meg nem tennék önért."
"- ...Bármit megtennék önért. A világon bármit. Itt vagyok, és gondoskodom önről. Nem hagyom, hogy bárki is bántsa."
"- Az idők végezetéig a karomban tartalak, ha csak ennyit kérsz tőlem. De sokkal többet is tehetnék érted. Becsben tartanálak. Én... - ... - Légy a feleségem, Cassandra... és mindenkit elküldünk a pokolba."
"- Próbálsz ártatlan báránynak tűnni, de mindketten tudjuk, hogy nem vagy az.
- Vannak bárányszerű pillanataim - mondta Tom. - Például most is - erősködött a lány kételkedő pillantását látva. - Száz százalékig bárány vagyok."
"- De én azt akarom, hogy szeressenek - nézett maga elé Cassandra a homlokát ráncolva.
- A szerelem a legrosszabb dolog, ami az emberekkel történhet a regényekben..."
"Cassandra álla leesett meglepetésében.
- Regényeket olvastál?
- Igen...
A lány még mindig a regényekre összpontosított.
- Hányat olvastál?
...
- Tizenhatot. Nem, tizenhetet.
- Ki a kedvenc szerződ?
...
- Eddig Dickens vagy Verne, bár Gaskell is egészen tűrhető. Austen házasságkötésről szóló regényei unalmasak, Tolsztojt csak a szenvedés foglalkoztatja, és bármi, amit Brontë nevű írt, még csak hasonlóságot sem mutat a való élettel."
"- Tessék, kérsz egyet?
- Köszönöm, nem. Azaz szívesen vennék egyet, de nem tehetem.
- Miért nem?
- Mert le kell adnom.
- Mit kell leadnod?
Cassandra elpirult, és bosszúsnak tűnt, mintha a férfi szándékosan értetlenkedne.
- A súlyomat.
Tom tekintete végigsiklott a lány, dús, látványos domborulatain, és zavartan megcsóválta a fejét.
- Miért?
- Pandora esküvője óta majd hét kilót híztam - vallotta be Cassandra még jobban elpirulva.
- Mit számít az? - kérdezte Tom egyre értetlenebbül. - Minden porcikád gyönyörű."
"- A tested nem dísz, amit mások örömére terveztek. Egyedül a tiéd. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy. Fogysz vagy hízol, akkor is csodálatos leszel. Vegyél egy süteményt, ha szeretnél.
Cassandráról lerítt, hogy nem hisz neki.
- Azt mondod, ha felszedek újabb hat-hét kilót vagy még többet, akkor is kívánatosnak találsz majd?
- Istenemre, igen - vágta rá Tom habozás nélkül. - Bármekkora is vagy, minden porcikádnak lesz nálam helye."
"Teremtőm, alig emlékezett rá, milyen volt ennyire ártatlannak lenni."
"- Te vagy a legédesebb dolog, amit valaha is a karomban tartottam - suttogta. - Én akarok az lenni, aki gyönyört szerez neked. Az, akiért éjszaka nyúlsz."
"- A Don Quijote volt az egyik könyv, amelyet olvastál?
- Sajnálatomra igen.
- Nem tetszett?
Tom gunyoros pillantást vetett rá.
- A történet egy középkorú őrültről, aki magántulajdont rongál? Aligha..."
"- Cervantes egyáltalán nem ezt mondta - nézett rá gyászosan Cassandra. - Kezdem azt hinni, hogy egyik olvasott regény lényegét sem értetted meg."
"- A Nyomorultakról beszélsz?
- Igen. Victor Hugónak ezernégyszáz oldal kellett ahhoz, hogy elmondja: soha ne hagyd, hogy a lányod egy radikális francia joghallgatóhoz menjen feleségül."
"- ...szükségem van rád - motyogta végül.
Az arca égett a szégyentől. Nem akarta elhinni, mit mondott az imént, s hogy milyen gyengén és férfiatlanul hangzott."
"- Várost akar alapítani? - kérdezte Kathleen hüledezve.
- Az isten szerelmére - szólt közbe West -, nehogy saját magáról nevezze el!"
"- A teljes személyzet a rendelkezésedre áll, hogy odavigye neked a dolgokat.
- Akarok egy társat, aki elkísér a sétáimon, és az ölemben ül, amíg simogatom.
- Arra ott leszek én."
"- Ahogy korábban mondtam, a tested a tiéd. Nem vagy köteles velem hálni, ha nem akarsz. Soha."
"- Bár úgy tűnik, kompromittáló helyzetben találtam önöket, az erkölcsi talapzatom sajnos túl kevés ahhoz, hogy világos képet adjon arról, ki mit csinál kivel. Ezért aztán megkímélem önöket az álszent ujjcsóválástól."
"- Az én befolyásom az utolsó, amire szükségük van, kivéve, ha egy csapat erkölcstelen kisördögöt akarsz felnevelni."
"- Jó. Az élet elkerülhetetlen fájdalmakat okoz mindannyiunknak... a gyermekeimnek nincs szükségük még tőlem is egy adagra."
"- Különben sem hiszek a szerencsében.
- A szerelemben sem hisz - emlékeztette Winterborne barátságos gúnnyal. - Mégis itt áll a szívével a markában.
A kifejezés egyike volt azoknak a walesi szólásoknak, amelyek téves állításnak tűntek, de értelmet nyert, ha valaki jobban belegondolt. Az a férfi, aki a "ruhaujján viselte a szívét", az kimutatta az érzelmeit... de aki a markában tartotta, az arra készült, hogy felajánlja valakinek."
"- Hagyja, hogy egyelőre ők gondoskodjanak róla - tanácsolta Winterborne. - Hamarosan úgyis az öné lesz. - Szünetet tartott, mielőtt ravaszul hozzátette: - Aztán begyújthat az új kandallóban.
Tom értetlenül nézett rá.
- Cassandra hozzám költözik.
Winterborne vigyorogva csóválta meg a fejét.
- A nászéjszakájáról beszéltem, maga szerelmes féleszű."
"És Tom ott áll, a szívével a markában."
"- ...bíznunk kell Winterborne-ban.
- Mert jó barát? - kérdezte akkor Cassandra.
- Nem, mert tudja, hogy azonnal megölöm, amint visszaértünk, ha a szálloda lepusztult."
"Rögtön a tengerbe is hajíthatod a méltóságodat, mondta Pandora. Borzasztóan kínos az első alkalommal. Mindenfélét akar majd csinálni olyan testrészeiddel is, amelyet nem emlegetünk a társaságban. Csak emlékeztesd magad, hogy azok a dolgok, amelyek ti magatok közt tesztek, titkok, amelyek kettőtök közt maradnak. Semmi szégyen sincs a szerelmeskedésben. És eljön az a pillanat, amikor már nem a testről szól, a gondolatokról vagy szavakról, csak az érzésekről... és az gyönyörű."
"- Remélem, nem okozok csalódást."
"A vonat zakatolva száguldott az alkonyatban a naplemente utolsó szilánkjai felé."
"- Édes kicsi feleségem... beengedsz most már?"
"- Nem akarlak bántani. Soha nem okoznék neked fájdalmat."
"- ...Istenem, remélem, ez a valóság! Nehogy álom légy!"
"- Azt hiszem, könyörögtem - ismerte be -, a vége felé.
Tom halkan belenevetett a nyakába, és megcsókolta a kipirult bőrt.
- Nem, édesem. Biztos vagyok benne, hogy az én voltam."
"Utána meleg borogatást hozott Cassandrának a combjai közé..."
"Ő volt a legnagyobb felelőssége, és tudta, hogy mindig is így lesz."
"- Védtelennek éreztem magam meztelenül."
"- Olyan helyre küld, amely főleg a teheneiről ismert?
- Észre sem fogja venni a környezetét - mutatott rá Winterborne lakonikusan. - Az idő nagy részét az ágyban fogja tölteni."
"- A világ elvárja, hogy egy férfinak legyen gerince. Különösen akkor, ha egy nőt zaklatnak."
"- Elnézést, uram, de ezek durva, veszélyes emberek, és ez az élet olyan oldala, amelyről maga mit sem tud.
(...)
- Mi az ördögöt akart ezzel mondani?
(...)
- Azt hiszem, én drága Tomom, csak azzal vádolt meg, hogy úriember vagy."
"- A feleségem az éjszaka nagy részében ébren tartott.
(...)
- Nem az én hibám volt - védekezett. - Én azt terveztem, hogy nyomban elalszom.
- Akkor nem kellett volna piros hálóingben az ágyba bújnod."
"Miután Tom egy pillantást vetett a néhány darab selyembe és pirulásba öltözött feleségére, félrelökte a kezében lévő regényt, és lecsapott rá."
"- Lehet, hogy elégedett leszek azzal, ami már van. - Kis szünetet tartott. - Bár biztos vagyok benne, hogy rojtokért kiált."
"- Arra való, hogy valakit fejbe kólincsunk? - kérdezte a fiú a zsinórral rögzített labdát vizsgálva."
"Csinos legényke, aki a legjobb úton volt ahhoz, hogy jóképű fiatalemberré váljon."
"- Jelenleg nem a házat akarom megismerni, hanem Bazzle-t.
- Mi megismernivaló van rajta? - nézett rá zavartan Tom."
"- Virágillattya van."
"- Az érzések kellemetlenek - vágott a szavába Tom. - Ezért is határoztam úgy, hogy ötre csökkentem a számukat. Felnőtt életem nagy részében könnyű volt ahhoz tartanom magam. Aztán megismertelek. Most az érzéseim úgy elszaporodtak, mint a nyulak, és úgy tűnik, közel annyi van belőlük, mint a legtöbb normális embernek. Ami túl sok..."
"- Bazzle-nek többé nem kell kisinasnak lennie - mondta. - Alhat az egyik szobában az emeleten, ehet az asztalunknál. Taníttathatjuk őt, ahogy jónak látod. Úgy nevelem fel, mint... mint a sajátomat."
"- Mama, nézz le, és figyeld, ahogy söprök."
"Abban a pillanatban, hatalmas, durva alak szaladt fel a lépcsőn, és felkapta a gyereket.
- Tom! - sikoltott fel Cassandra teljes pánikban.
A férfi kinézett, és már rohant is ki az irodából, mint akit az ördögök kergetnek."
"- Nem vok mocsok - kiáltott ki Bazzle könnyes hangon. - Haggya békén Mr. Severint! Semmit se ártott magának!"
"- Uram... uram... - zokogta Bazzle.
- Bazzle - motyogta elmosódó hangon, szédülő fejjel. - Az én fiam vagy. Senki sem vesz el tőlem. Senki.
- Igen, uram."
"- Porgombóc van az ágyon - jegyezte meg Tom, amikor először látta a kiskutyát. - Lába van."
"- Bingley? - ismételte Tom.
- A Büszkeség és balítéletből. Azt még nem olvastad?
- Nem kell elolvasnom. Ha Austen írta, tudom, miről szól. Két emberről, akik egymásba szeretnek, miután szörnyű félreértés történik köztük, és sokat beszélgetnek róla. Aztán összeházasodnak. Vége.
- Szörnye hangzik - jelentette ki Bazzle."
"- Neked nem szabadna az ágyon lenned - közölte a kiskutyával. - Szerződésileg tiltott."
"- Amikor ma reggel felébredtem - folytatta Tom -, rájöttem valamire.
(...)
- Hogy mit tanult Phineas Fogg a világ körüli útjából.
(...)
- A pénz semmit sem jelentett neki a végén. Nem számított, hogy megnyeri vagy elveszíti-e a fogadást. Csak Auda számított, a nő, akibe beleszeretett az úton, és akit hazavitt magával. A szerelem az, ami fontos. - ... - Ez a lecke, ugye?"
"- Szeretlek, Cassandra - mondta remegő hangon.
- Én is szeretlek - viszonozta az asszony, és lélegzete elakadt, mert sírás fojtogatta. - Tudom, nem könnyű kimondani a szót."
"Végigmentek az egyik mólón egy szerény, de jól karbantartott jachthoz. Egy szépen nyírt szakállú, ezüstös hajú, kedves, öreg úriember várta őket.
- Ne! (...)
- Monsieur Verne - mondta Tom könnyedén -, a feleségem és a fiam. Cassandra és Basil."
"- Elmeséltem Monsieur Verne-nek - mondta Tom, élvezve felesége kábult arcát -, hogy az első regény, amelyet valaha olvastam a Nyolcvan nap alatt a Föld körül volt, és személyes okokból a mai napig az a kedvencem."
