.png)
Lucy Maud Montgomery Kilmeny a gyümölcsöskertben c. kötete a Lazi kiadó gondozásában látott napvilágot február végén. A gyönyörű borítóval, minőségi kiadásban megjelent regény eddig a pillanatig sosem jelent meg piciny hazánkban - ezért is olyan fontos és jelentőségteljes kiadvány ez.
Montgomeryt azt hiszem nem kell bemutatnom a magyar közönségnek sem, hisz egy világhírű írónőről van szó, aki idehaza is nagy népszerűségnek örvend, s akinek kötetei folyamatosan hiánycikkek a rengeteg utánnyomás ellenére is. Montgomerynek olyan nagy címeket köszönhetünk, mint például a Váratlan utazás, vagy az Anne Zöld Oromból, melyek végigkísérték sokunk gyermekkorát, s amikért mind a mai napig ugyanúgy rajongunk, mint az első olvasáskor/filmsorozat megtekintéskor. Ezen örök klasszikusok mellé vehetik fel a repertoárjukba a hazai rajongók most Kilmeny történetét, ami külföldön szintén hatalmas sikernek örvend, ám nálunk még csak most ismerkedik vele a hazai közönség.
Én magam új kedvencet avattam Kilmeny és Eric történetével, s bizton állíthatom - már most -, hogy az idei évem egyik kedvenc olvasmánya is megtalálásra került már február végén.
A kötetet villámgyorsan kézhez kaptam az előrendelés végett, s nem is bírtam magammal, másnap rögtön a kezembe is vettem, s egy ültő helyemben el is olvastam! A Kilmeny a gyümölcsöskertben egy új klasszikus, ami a szívem legmélyébe lopta magát, s hálás köszönettel tartozom a Lazi kiadónak azért, hogy eljuttatta piciny hazánkba ezt a kötetet!
"A szelíd csendben, amelybe eddig csak a fák között
dúdoló szél és a vörösbegyek furulyaszerű hangja
vegyült, most egyszerre lágy zene hallatszott..."
Történetünk főhőse és elbeszélője Eric Marshall, frissen diplomázott fiatalember, aki nem csupán rendkívüli aggyal és okossággal megáldott, de édesanyjának köszönhetően páratlan jóképűségnek is örvend. Már maga a tény, hogy a regény elbeszélője egy férfi, kiemeli Montgomery írását a klasszikusok sorából, hisz a "lányregények" főhőse és narrátora általában a női főszereplő. Ez az újdonság frissítő erővel hat, s remekül is működik, hisz tudjunk bár azonosulni nőként a szeretetreméltó női főhősökkel, egy igazi férfi, egy úriember szemszögét olvasni, a fejébe látni, az érzéseit nyomon követni egyértelműen elbájoló...
Eric szavait olvasni pedig maga volt a gyönyörűség, hisz a férfi személyében egy rendkívül elragadó és szeretetreméltó, új klasszikus főhőst köszönthetünk a régiek sorában. Lehet azonban, hogy a feministáknak nem fog tetszeni ez a kötet, így ők kerüljék el Montgomery eme írását!!!
No, de térjünk vissza a gyönyörű történetre, erre a kitérő gondolatra pedig kukkantsunk vissza később...
"Augusztusi este volt, lágy, ibolyakék éj,
amit szerelemre teremtettek..."
Történetünk elején férfi főhősünk életébe nyerhetünk bepillantást. Eric elvégezte tanulmányait, ám mielőtt csatlakozna édesapja üzleti ügyeihez, "teljesítenie kell" régi jó barátja kérését, aki képtelen tovább ellátni tanári feladatait. A beteges tanító a Prince Edward-szigeten él, ám egészségügyi állapota nem engedi, hogy tovább tanítson, ezért kéri meg barátját, Ericet, hogy helyettesítse őt a tanév végéig.
Eric úgy véli, ez tökéletes alkalom arra, hogy kipróbálja magát és kilépjen a nagyvilágba, s mivel az édesapja sem tartóztatja, s mellette áll a döntésben, főhősünk a szigetre utazik és beköltözik barátja régi lakhelyére, amit egy idős házaspár ad számára bérbe.
A sziget gyönyörű természeti világa és a tanítás, a felnőtt élet minden velejárója elbűvöli főhősünket, akit a sziget lakói pillanatok alatt a szívükbe zárnak. Eric hazafelé tartó délutáni sétáin mindig új utakat keres, s más utakon tér haza, mellyel nem titkolt szándéka jobban megismerni a szigetet, ahol él. Egy este, egyik ilyen útja során Eric szívét, s ezzel együtt lábait is egy különös erő egy váratlan, új irányba hajtja, melynek végén egy nem mindennapi gyümölcsöskert tárul a férfi szeme elé...
A gyümölcsöskertben mintha megállt volna az idő, s mintha Eric egy teljesen új világ kapuit lépte volna át... A lenyűgöző szépségű kert elbájolt helynek tűnik, s a tökéletes csendben hirtelen felcsendül egy hegedű hangja, mely természeten túli, varázslatos hangon szól...
A gyönyörű hegedűszó a kertből jön, míg a muzsika a lélek legmélyéig hatoló, eleven, érző lényként száll a levegőben.
Eric elbűvölten keresi a hang forrását, majd amit ott este, e különleges nyári éjszakán megpillant, örökre megváltoztatja az életét...
Eric a fák árnyékában pillantja meg a varázslatos jelenést, aki egy hollófekete hajú szépség képében érkezik. A gyönyörű, fiatal lány egy magányos padon üldögélve szólaltatja meg a hangszert, ám ilyen varázslatos játékot a férfi még soha életében nem hallott...
Mikor a lány észreveszi az idegen jelenlétét, arcára határtalan rettegés ül ki, mely szíven üti Ericet, akire még soha, senki nem nézett így... A lány láthatóan retteg a férfitól, s mielőtt főhősünknek alkalma nyílnia bemutatkozni, a jelenés eltűnik a szeme elől - a lány elszalad...
Eric mindennapjai látszólag a megszokott mederben folynak tovább, de az a nyári éjszaka a titokzatos gyümölcsöskertben nem hagyja nyugodni... A férfi bár igyekszik magában tartani a történteket, mégis fel kell tennie valakinek a kérdést - ki az a titokzatos lány abban a rég elfeledett gyümölcsöskertben?
Kérdésére a választ bérbeadója adja, ám ő sem biztos abban, hogy akit a férfi látott, az valóban az, aki... Egy, a szigetlakók által soha nem látott, elzárva élő lány, akinek tragédia rejlik a múltjában - Kilmeny Gordon... A lány, akit a saját anyja zárt el a külvilág elől, s aki - néma...
Vajon milyen titkokat rejt Kilmeny múltja? S Eric vajon képes lesz-e ugyanúgy élni tovább az életét, mint annak előtte, vagy kénytelen lesz beismerni magának a valódi, eddig soha nem tapasztalt érzéseit...?
"Most, hogy belegondolok, van valami egészen
hátborzongató ebben a helyben. Itt bármi
megtörténhet. Nyilvánvalóan nem egy hétköznapi
gyümölcsöskertről van szó... Nem, ez egy egészen veszedelmes
terület; és jobb, ha minél hamarabb elmenekülök innen."
A Kilmeny a gyümölcsöskertben egy újabb, a magyar olvasók számára eddig ismeretlen gyöngyszem a klasszikusok sorában!
Montgomery történetét átitatja és varázslatossá teszi a kor bája, a lenyűgöző helyszín és a szeretetreméltó főhősök, kiknek becses személyével a regény megszületésének köszönhetően jócskán gazdagodott az irodalom.
A Prince Edward-sziget, a maga lenyűgöző természetével és az ott lakó emberekkel ismét elbűvöli az olvasót, ám a regény legnagyobb értéke és varázslatos magja minden kétséget kizáróan a gyümölcsöskert és a két főszereplő, akiknek szelíd, ártatlan és csodaszép érzelmei ezen a titokkal átszőtt, gyönyörű, burjánzó helyen bontakoznak ki.
A gyümölcsöskert, mint helyszín a regény központi eleme. Egy varázslatos hely, melyben bár semmi természetfölötti sincs, mégis éterinek, szinte már nem valóságosnak hat, hisz egy valódi tündért rejt magában, akit szó szerint értve nem rontott meg a nagyvilág.
Kilmeny, a regény címadó hősnője rendkívül szerethető, hányattatott sorsú főhősnő, aki nem is tudja - s vele együtt, mi, olvasók sem -, mennyi mindentől is megfosztatott egy édesanyja téves döntései következtében...
Kilmeny már-már valóban földön túli tünemény, hasonlíthatnám akár Csongor Tündéjéhez is, aki nincs tisztában a világ dolgaival, de még sokszor a legalapvetőbb dolgokkal sem. Egy elzártan nevelt fiatal lány, akinek a neveltetése bizony számtalan kivetnivalót hagy maga után, hisz tagadhatatlan tény, hogy az anyja "börtönbe" zárva nevelte, s tette akkor sem üdvözíthető, ha pusztán megóvásból fakadt. Mely utóbbi szintén nem teljesen igaz, hisz egy önző anya cselekedete volt ez, mely a regény végére teljesen kristálytisztává válik... Ám mindemellett ott van az élet által okozott rengeteg csapás, minek következtében egy nő teljesen kifordul önmagából, s máris más megvilágításba kerül a tettek sorozata...
A regény érdekes kérdéseket boncolgat, melyekről érdekfeszítő eszmefuttatásokat lehetne levezetni. Spoilerek nélkül azonban nem mennék most bele mélyebben ebbe a témába, hisz a titkokkal tarkított múlt, melyet Montgomery szépen lassan bontakoztat ki az olvasó előtt a történet szerves részét képezi, s ezekről a titokról magának az olvasónak kell lerántania a leplet, miközben Kilmeny és Eric történetét olvassa...
Címszereplőnk földöntúli fénnyel bevont alakja bár néhol soknak és túlzónak tűnik, ártatlansága és a külvilági romlottságtól mentes személye indokolttá teszi végső jellemrajzát.
Eric rendkívül szerethető karakter, egy talpig becsületes férfi, jó barát, egy letűnt kor nagybetűs férfija, kinek viselkedése és személyisége megfelel a kor követelményeinek, s talán felül is múlja azt. Igazi úriember, bátor és okos lépésekkel, igaz szívvel, ha kell alázattal, s nem fél megmutatni az elkeseredését, a csalódottságát, a reménytelenségét és a könnyeit sem...
Kilmeny bájánál fogva talán néha maga Eric karaktere is eltúlzottnak tűnik, s a gondolatai sem feltétlen követnivalóak, bölcsek, kedvesek és szépek a történet teljes folyamán, de egy idealizált, a szó legjobb értelmében véve rózsaszín felhős történettől talán nem is várhatunk mást.
Két főhősünk életének megváltozásán és a szerelmi szál kibontakozásán túl azonban a regény több komoly témát is feszeget, mint például a bűnhődés és az ártatlan szenvedésének kérdését, vagy egy anya vakságának és túlzottan oltalmazó magatartásának hátrányos következményei, a féltésből adódó túlzott óvás és a külvilágtól való elzárás bűne, de beszélhetnénk a bűntudatkeltésről, a kétszínűségről, a hazugságról, az átverésről, az igazság elkendőzéséről is...
Sokkal több van ebben a történetben, mint azt eleinte gondolnánk, s Montgomery gyönyörűen, s néha már-már fájdalmasan lassan rántja le a leplet a súlyos titkokról.
A történet lassú folyású, ám az írónő mindenre hagy megfelelő időt, s csupán a befejezés érkezik túl gyorsan, s ér véget túlságosan hamar, ahogy azt a klasszikusoknál már megszokhattuk...
Kilmeny némasága, valamint a trauma, amit átélt és az édesanyja bűne, mely teljes megvilágításba helyezi sokak szemében a beszéd képességének hiányát, többféleképpen értelmezhető. Lehet, hogy a vallásos ember valóban Isten büntetését látja majd benne, de számomra a rabságban tartott madár és annak valamilyen szinten félelemben tartásából gyökereztethető ez a probléma. A "csattanó", s a jelenet, ami végül feloldja és megoldja a problémát, az pontosan olyan formában érkezett el, amit a regény közepe óta elképzeltem, s tudtam, hogy így fog bekövetkezni. Tudtam, mert találkoztam már ilyen traumával, s a megoldással is, s az egyik legkedvesebb könyvemben is - Catherine Anderson: Indián hold - pontosan ez játszódik le, ezért nem ért váratlan meglepetésként, ugyanakkor hatalmas katarzist adott, mert kitaláltam a megoldást, s a résztvevők személyét is... Mivel nem ismertem a történet egyetlen szeletkéjét sem, így minden teljesen új volt számomra, ám egy klasszikusokon felnőtt könyvmolyt, aki mind a mai napig rengeteget olvas, nem olyan könnyű már meglepni. ^^ Ennek ellenére végigizgultam az egész regényt az első betűtől az utolsóig, ahogy azt a bizonyos jelenetet is, aminek az olvasása közben csak úgy kalapált a szívem. ^^
A feloldó jelenet szépsége elemi erővel hatott rám, s boldogan sóhajtottam fel, mikor végre beteljesült Eric álma. ❤
A magyar fordításról annyit mondanék még, hogy egy szép, modern szavaktól mentes, Montgomeryhez hű fordítást kaptunk, amiért szintén köszönet illeti a Lazi kiadót!
Végezetül pedig engedjétek meg, hogy szívből ajánljam a kötetet Montgomery-rajongóknak, valamint a klasszikusok- és a történelmi romantika műfaj szerelmeseinek!
Az értékelés közepén emlegetett feministák azonban valóban kerüljék el messze az írást, mert nem fognak nekik tetszeni a korhű nemi szerepek...!!!
Értékelés: 5/5 hegedű
Kedvenc kötet
Idézetek
"Kilmeny felnézett kecses bájjal,
Ám arca nem derült fel mosollyal.
Oly béke ült azon a szemen, arcon,
Mint a smaragd mezőn honoló nyugalom,
Vagy a köd a csendes hullámokon.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Nem énekelhet bárd ily szépről,
Nem volt rajt' sem szenvedély, sem gőg;
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ruhája liliom virága,
Arca esőben a moharózsa;
Hangja, akár a távoli dallam,
Ahogy hűs tengeren illan."
James Hogg: A királynő virrasztása
"- ...ha a leendő Mrs. Eric Marshall létező személy, akkor még nem találkoztam vele. Még el sem kezdtem keresni, és ez nem is áll szándékomban az elkövetkező években. Van más gondolkodnivalóm - fejezte be megvető hangon, és bárki számára nyilvánvaló lehetett, hogy emiatt valamikor megbűnhődik, ha Cupido nem teljesen süket és vak."
"- ...Egy jó tanács, ó, te férfiú. Ha udvarolni mész, vidd magaddal a józan eszedet."
"- Hiszem, ahogy azt egy kiváló öreg nénikém szokta mondogatni, hogy aminek meg kell történnie, az meg is fog történni, aminek meg nem kellene, az néha megesik."
"- Hát tényleg nincs senki, aki tetszene neked? (...)
- Nem. Nem találkoztam még azzal a nővel, akitől hevesebben dobogna a szívem."
"Nem az a típus volt, akit a romantikus képzelet gyakran kerítette volna a hatalmába; de ez a gyümölcsöskert magához vonzotta és lebilincselte, ő pedig nem volt többé a maga ura."
"A szelíd csendben, amelybe eddig csak a fák között dúdoló szél és a vörösbegyek furulyaszerű hangja vegyült, most egyszerre lágy zene hallatszott..."
"...ez a pompás muzsika egyenesen a láthatatlan hegedűs lelkéből fakad, és most először válik a legkecsesebb, legfinomabb, legnagyszerűbb hangzássá; a lélek zenéjévé, megtisztulva minden érzéktől és földiségtől."
"A legapróbb részletekig emlékezetébe vésődött a látvány, hogy aztán soha ne törlődjön ki onnan többé. Eric Marshall élete utolsó napjáig élénken fel tudja majd idézni a jelenetet, ahogy akkor látta - a lucfenyő bársonyos homályát, felette a lágyan ragyogó égboltot, a himbálózó orgonavirágokat, és mindezek közt a lányt az öreg padon, hegedűvel az álla alatt."
"Most, hogy belegondolok, van valami egészen hátborzongató ebben a helyben. Itt bármi megtörténhet. Nyilvánvalóan nem egy hétköznapi gyümölcsöskertről van szó... Nem, ez egy egészen veszedelmes terület; és jobb, ha minél hamarabb elmenekülök innen."
"Ezüstfehér virág
hatol át szelíden hervadt burkán.
A keresztnél áll a nekem szánt lány."
"- ...Időnként azt gondoltam, hogy csak álmodtam kegyedről - mondta suttogva, majd már csak magában hozzátette: - Soha nem álmodhattam volna még félig ilyen szépet sem."
"Ám ez az élet álomnak tetszett csupán. Csak abban a másikban élt igazán, ott, egy régi, fűvel benőtt, buja gyümölcsöskertben, ahol a percek mintha a hely puszta szeretetére, és az öreg lucfenyők közt bőszen hárfázó júniusi szelekre korlátozódtak volna."
"Kilmeny romlatlan elméje és szíve éppoly gyönyörű volt, mint arca. A létezés minden rútsága elkerülte,be volt zárva neveltetésének és némaságának kettős magányába."
"Nem tudtam, hogy tetszhet bármi is, ami megsebez. Nem tudom, miért fáj. Úgy éreztem, elvesztettem valamit, ami soha nem is volt az enyém. Egészen ostoba érzés, nem igaz?"
"A szerelem - az igazi szerelem - soha nem átok, Kilmeny - jelentette ki Eric ünnepélyesen. - ...Nincs semmi a világon - vagy akár a mennyben, ahogy én hiszem -, ami oly szép, csodálatos és áldott lenne, mint a szerelem."
"- Nem - ... -, de mindenkinek van szerelmi ideálja, akivel egy nap találkozni szeretne - álmai asszonyával, ez minden fiatalember vágya. Gondolom, nekem is van, a szívem titkos mélyén."
"Közben az emeleten, az eresz alatti kis szobájában Eric Marshallt a legfájóbb, legnyomasztóbb érzés szorongatta, amit valaha is átélt.
...Szembesült a tudattal, hogy Kilmeny Gordont azzal a szerelemmel szereti, ami csak egyszer jön el az életben, és örökre megmarad."
"Az lesz az én édes feladatom, hogy megtanítsam neki, mit is jelent a szerelem, és soha senkinek nem volt még kedvesebb, tisztább tanítványa nála."
"- ...De azt kívánom, bárcsak soha ne ment volna abba a régi gyümölcsöskertbe, és ne találkozott volna azzal a lánnyal."
"Eric szíve megdobbant, mert abban a pírban felismerte a szerelem előőrsének zászlaját."
"Eric nem tudott uralkodni magán, ösztönös gyengédséggel átölelte, és megcsókolta reszkető, piros ajkát. Kilmeny kis nyöszörgést hallatva visszahőkölt. Arca lángba borult, és a következő pillanatban elmenekült a sötétedő úton.
A váratlan csók édessége ott maradt Eric száján, ahogy hazafelé ballagott, félig megrészegülve. (...) Amikor legközelebb találkozik a pillantásuk, abban ott lesz majd ennek a csóknak az emléke. Azon az estén a gyümölcsöskertben Kilmeny maga mögött hagyta gyermekkorát."
"A csók, amelyet Eric az ajkán hagyott, a szavak, amelyeket nagybátyja és nagynénje mondtak neki, a könnyek, amelyeket először hullajtott a párnára egy álmatlan éjszakán - mind szövetkeztek, hogy feltárják őt önmaga előtt. Még nem gondolt arra, hogy szereti Eric Marshallt, vagy hogy a fiatalember szereti őt."
"A fiatalember számára a napok ihletett idillben teltek.
Álmában sem gondolta volna, hogy a szerelem ily hatalmas lehet, és a világ ennyire szép."
"Azt kívánta, bárcsak örökre megtarthatná őt magának abban a régi, lucfenyőktől rejtett, rózsaszirmokkal borított gyümölcsöskertben."
"- Ha a csúnyaságába vetett hit nem ront el egy lányt, akkor a szépségének tudata sem fogja."
"Egy férfi minden boldogságát
áldozná érte, vagyonát,
Ha szíve csügghetne csókján,
Tökéletes ajkán."
"Nagynénje szavai felfedték előtte szíve rejtett titkát. Már tudta, hogy szereti Eric Marshallt, de ez a felismerés különös gyötrelmet hozott magával. Hiszen ő nem egy néma leány? Egész éjjel csak feküdt ott, és bámulta a sötétséget, egészen hajnalig."
"Augusztusi este volt, lágy, ibolyakék éj, amit szerelemre teremtettek..."
"- Tehát azt tetted, amit előre sejtettem, hogy tenni fogsz: nem vitted magaddal a józan eszedet, amikor udvarolni mentél."
"- ...Én itt egy hirtelen, heves, sürgető késztetést érzek ez alatt, fizikai, pszichikai, mentális értelemben egyaránt, ami elég erős ahhoz, hogy széttörje a beszédét akadályozó, láthatatlan béklyókat."
"- Hogyan fogadta?
- Rendkívül bátran és csendesen - bájos ifjú hölgyhöz méltón. De a tekintete - Eric, úgy éreztem, megöltem benne valamit."
"- ...Szörnyű, hogy egy bűn mennyire képes terjedni, elhatalmasodni, egészen addig, amíg felemészt ártatlan életeket is, néha még jóval azután is, hogy a bűnös befejezte földi pályafutását..."
"Soha nem képzelte, hogy ember szenvedhet úgy, ahogyan ő szenved."
"Fájdalom gyötörte a lelkét, mígnem összes ereje elszállt, és az ifjúkori remény csüggedt keserűséggé változott szívében."
"Megtanulta, hogy bármennyire is szenvedhet egy ember, mégis képes tovább élni és dolgozni."
"A gyötrelmes tüzes kemencéjéből kilépve Eric Marshall olyan férfivá ért, aki örökre maga mögött hagyta a gyermekkort, és nemcsak beletekintett az életbe, de már mögé is látott."
"Oly mélyen eltűnődött, hogy semmit nem érzékelt maga körül. Nem hallotta a háta mögött, a félhomályos lucfenyőerdőben lopakodó lépteket sem. Még a vadcseresznyefákkal szegélyezett ösvényen lassan beforduló Kilmenyt sem vette észre."
"- Eric, Eric, nézzen hátra - nézzen hátra!
Eric összerezzent, és megriadt, ahogy a hang sikítva átszáguldott a gyümölcsöskerten. A legkevésbé sem tudatosult benne, hogy Kilmeny kiáltott oda neki, csak ösztönösen engedelmeskedett az utasításnak."
"Egy pillanattal később Kilmeny könnyáztatta, mosolygós arccal Eric mellkasára borult.
- Ó, Eric, tudok beszélni... tudok beszélni! Ó, ez olyan csodálatos! Eric, szeretem - szeretem!"
"- Ó, annyira örülök, hogy az első szó, amit kimondtam, az ön neve volt, kedvesem - suttogta Ericnek."
"Úgy nézett ki, mint egy fiatal hercegnő, akire az öreg fákon átszűrődő, vöröslő napfény tette fel a koronát."
"Eric hirtelen elfordult, hogy elrejtse érzéseit, és arcán olyan fény gyúlt, mint annak, aki hatalmas glóriát lát feltündökölni jövője horizontján."
