Akik nyomon követik a blogomat, tudhatják, hogy Laura Ellen Anderson és Amelia Fang rajongó vagyok és már elképesztően, hihetetlenül, tűkön ülve - ^^ - vártam a sorozat magyar megjelenését, melyről 2018 decembere óta tudomásom volt, ám egy szót sem szólhattam. ^^
Most azonban, február közepén a  Móra Kiadónál végre megjelent Amelia Fang vámpírisztikus és humoros kalandjainak első felvonása a Vámpyr ​Vilma és a barbárbál. 
A kötetet a zseniális Magyari Andrea fordította. 

Történetünk főhőse Amelia Fang - avagy Vámpyr Vilma - Noktürnia egyik legősibb vámpírcsaládjának tízéves leánya, aki édesapjával, Draku gróffal és édesanyjával, Frivola grófnővel él ódon kastélyukban. A kislány édesanyja minden évben megrendezi a címadó barbárbált, melyet Vilma szívből rühell. Az idei bál azonban a megszokottnál is különlegesebbnek ígérkezik, hiszen Noktürnia uralkodója, Vladimír király - aki hosszú évek óta elzártan él kastélyában -, részt kíván venni a mulatságon! Ez ám a hír! Frivola grófnő azt sem tudja, hová legyen örömében, és még lelkesebben veti bele magát az előkészületekbe. Eközben Vilma és barátai, Rémeó, a parányi halál, valamint Mona, egy igen különleges fajtájú yeti az iskolában egy újabb hihetetlen információval gazdagodik. A király kiengedi hét lakat alatt tartott fiát, Mandaré herceget, aki soha nem járt még a "pórnép" között, és bizony hozzá van szokva, hogy mindenki engedelmeskedik a parancsainak... Az igazgatónő Vilmát rendeli a herceg kísérőjéül, és elvárja, hogy mindenben a fiú segítségére legyen. Csakhogy Mandaré herceg egy utálatos, kötekedő, nagyképű és gonosz lélekkel megáldott vámpír, aki elköveti a legnagyobb gaztettet Vilma ellen, melyet a lány nem tud megbocsájtani... A herceg magával viszi a kastélyába a lány kis kedvencét, a parányi tököt, Tökkencset, mellyel kivívja Vilma haragját és utálatát... A kislány barátai segítségével indul Tökkencs kiszabadítására, akikkel nem csupán Noktürnia világában kalandoznak, de számtalan életveszélyes helyzetben is találják magukat a fény lényeivel... Záros határidőn belül minden a feje tetejére áll, majd eljön a barbálbál estéje...

Laura Ellen Anderson zseniális történetet írt, és a Móra Kiadó a lehető legjobb fordítót kérte fel a magyar nyelvre történő adaptálásra... Magyari Andrea már a Holdas Hanna köteteknél bebizonyította, milyen hihetetlen fantáziával és névalkotási képességekkel rendelkezik, ám amit ezzel a kötettel a tett, az az igazi varázslat! Andreának köszönhetően egy olyan kötettel lett gazdagabb a hazai könyvkínálat, melyet a Harry Potterhez tudnék hasonlítani, hiszen ebben az esetben ugyanúgy páratlan magyar fordítást kaptunk a végtelenül ötletesen fordított nevek, a gasztronómia és a fergeteges humor szempontjából, mint Rowling klasszikusánál...
Amelia Fang története egy nem mindennapi vámpírsztori, ami a legkisebbeknek és az ifjúságnak íródott, ám egy 30 éves olvasó elméjét is teljesen magába szippantja... A történet, Noktürnia felépítése, a szereplők, a poénok együtt hoznak létre egy gyönyörű varázslatot és egy olyan világot, melyben mi magunk is szívesen élnénk... A történet izgalmas, gördülékeny, ez által a figyelmünknek egy percre sincs ideje lankadni. ;)
Laura Ellen Anderson nem csupán megírta, de illusztrálta is könyvét, rajzstílusa pedig éppoly lenyűgöző, mint írásmódja. Karakterei egytől-egyig egyediek, szerethetőek, személyiségük pedig tökéletesen passzol fajtájuk ismertetőjegyeihez. Az illusztrációk aranyosak, részletgazdagok, és fekete-fehér mivoltjuknak köszönhetően tökéletes halloween-i hangulatot árasztanak...
Kedvenc szereplőm Rémeó lett, az apró halál - telefonjának csengőhangja fentebb olvasható az első idézet személyében ^^-, de Amelia is a szívemhez nőtt. Bevallom, hogy első ránézésre - a könyv előrendelhetővé tételekor - egy picit felszaladt a szemöldököm a Vilma név láttán, noha  sejtettem, hogy - csakúgy, mint Holdas Hanna esetében úgy - Andrea most is az alliterációra törekedett. Sajnos a Vilma név engem gyermekkorom egyik híres meséjére, a Frédi és Bénire emlékeztet, ám szerencsére olvasás közben egyszer sem jutott eszembe a No.1. kőkorszaki karakter, így mondhatni sikerült félig megbarátkoznom Amelia magyar nevével. ^^
A karakterek közül kiemelkedik Huhú, a szellemkomornyik, kinek számtalan zseniális hozzászólása van - mindamellett pedig egy áldott jótét lélek... :3
A szereplők közül azonban senkit nem lehet tartósan utálni és mindenki megtalálhatja a maga kedvencét ebben a színes kompániában.
Érdemes még szót ejtenem a kötet kivitelezéséről is, mely nem csupán külcsínében varázslatos a gyönyörű színeivel és dizájnjával, hanem számos plusz illusztrációt is találhatunk benne, melyeken láthatjuk Tökkencs ezernyi arcát, Noktürnia térképét, és a végén még a kötetben elhangzott ocsmány ételek receptjeit is megtalálhatjuk... ;) 

Nem titok, számomra kedvenc lett! :3

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak! ❤

Értékelés: 5/5 Rémeó

Illusztráció: 5/5 Rémeó

illetve
Tökkencs ^^

Idézetek

"Sötét és nyomasztó szerda hajnal telepedett Noktürniára."

"– Elég a sületlenségekből, kislányom! Edd meg szépen a falafelt, mielőtt kihűl, aztán irány lefeküdni! Ha nem alszod ki magad, nem lesz ilyen gyönyörű holtsápadt a bőröd, és úgy fogsz kinézni, mint aki él! – ijesztgette a lányát a grófnő."

"– A gróf és a grófnő azonnal megérkeznek – közölte Huhú. – Óhajtanak addig esetleg egy italt? Szolgálhatok házi szemgolyósziruppal, illetve kitűnő a hónaljkoktélunk."

"– Drága barátom, ezer éve nem találkoztunk! Látom, majd kicsattansz a betegségtől, remek!"

"Huhú ekkor megrakott tálcával suhant be az ebédlőbe. A tálcán halmokban állt a rántott rüh meg a marinált lapostetű, a szélén flambírozott ujjfalatkák sorakoztak."

"– Ó, azt a veszedelmes vérlemezkéjét neki! – nézett az órára Vilma. – Már ilyen késő van?"

"– Ma megtanuljunk, hogyan készítsünk körömdarabkás tortát, valamint lábujjlekvárt. Először is kezdjük azzal, hogy mindenki kiszedi, ami a lábujjkörme alatt felgyűlt! Jó mélyre nyúljatok, ott van a legtöbb vitamin!"

"Eljött a szombat, a barbálbál napja.

A Vámpyr-házban gyertya- és kozmáskoboldillat áradt. A büfét ugyanis a Nevesincs Koboldok csapata üzemeltette, amelynek egy különlegesen szerencsétlen tagja maga is a sütőbe szorult, miközben azt akarta ellenőrizni, eléggé felfújódott-e már különlegességük, a messze földön híres fikafelfújt."

"– Ó, édes kis rémségem, hogy te milyen rettenetesen undorítóan nézel ki! Annyira büszke vagyok rád! – nézett a lányára lelkendezve a grófnő."

"A tömeg felujjongott. Egy csontváz izgalmában darabokra hullott."

"– Rémeó, te is kész vagy?

– Én egyszer már szemtől szemben álltam egy egyszarvúval – jegyezte meg Rémeó. – Annál félelmetesebb dolog már úgyse történhet velem. Kivéve talán, ha katicabogarakkal találkozunk. De ilyen rémségre azért még a palotában sem számítok."

"– Ha gonosz vagy, és parancsolgatsz, persze hogy senki sem akar barátkozni veled."

"Huhú besuhant az üres bálterembe, de amikor meglátta az ott uralkodó fejetlenséget, megtorpant.

– Azt hiszem, legjobb lesz, ha hozok egy partvist – jelentette ki, és újra eltűnt."