.png)
A Totális Áramszünet elvette az emberiségtől az elektronikai kütyüket, s a könyvekben leírt tudást. 380 év elteltével az emberiségnek fogalma sincs arról, mi az az áram, s hogyan is működhettek azok a gépek, amiknek a roncsai a kertek végében vannak. A tablet mára vágódeszkaként végezte, ám a levegő frissebb, mint valaha, s a természet újra zöldben pompázik. Van újra négy évszak, elviselhető meleg és kemény tél, s a természettel összhangban élő ember...
Vannak azonban átlagtól eltérő intelligenciával és tudással rendelkező emberek is, mint Beni, s vannak, akik eltörölnék a tudást a Föld színéről...
"Nem egyik napról a másikra
változott meg a világ."
Kolozsi regénye egy nem is olyan távoli lehetőséget mutat be az olvasónak és felhívja a figyelmet a természet megóvásának fontosságára.
Az Áram nélkül egy rendkívül erős ifjúsági regény, tele torokszorító pillanatokkal. Egy hatalmas segélykiáltás, melyet mindenkinek olvasnia kellene - életkortól függetlenül. A célközönségnek, hogy környezettudatos, a természetet megóvó felnőtté váljanak; a felnőtteknek pedig azért, hogy lassítsanak, gondolkozzanak el, s tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy ne pusztítsák tovább a bolygót, amin élünk...
A regény kezdete elemi erővel hatott rám. A szemem előtt pergett le a természet tombolása, a könyvzabáló rovarok pusztítása, a könyvek égetése, a bolygó öngyógyító folyamata. Szívszorító érzés kerített hatalmába, hogy ez egyszer még akár valóra is válhat. Remek képzelőerő, brutális ábrázolás - s súlyos igazságok. Ez mind jellemző Kolozsi regényére, aki valami elképesztően maradandót alkotott...
A történet azonban nem csupán a természet szeretetéről szól... Történetünk főhőse, Beni más, mint kortársai. Egy lángelme, egy zseni, aki a szomszéd kacatjai közt turkálva valami egészen elképesztőt alkot... Visszahozza a fényt a világba, mellyel együtt újra megjelenik a kapzsiság, a becsvágy, az emberi lélek legsötétebb mélye...
Az áram, a földi javak és az elképesztően drága kütyük nélkül az emberiség jobb irányba fejlődött. Vannak társas érintkezések, szabadidő, amit nem a képernyő előtt töltünk el, szabadság, jobb élet. De az áram újbóli megjelenésével újra lángra kap az emberi gonoszság, ami elképesztő méreteket ölthet...
A fülszöveg olvasását, valamint az első fejezet behabzsolását követően nem tudtam, merre is kanyarodik majd a történet, s bevallom, nem is erre a végkifejletre, nem erre a cselekményre számítottam, de egy biztos - a regény az első pillanattól kezdve a legvégsőkig nem eresztett, a bőröm alá férkőzött, s az első betűtől az utolsóig imádtam!
Szívből ajánlom az egész emberiség számára!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 villanykörte
Idézetek
"Nem egyik napról a másikra változott meg a világ."
"Minden sárga lett.
(...)
Sárga lett a köd.
Sárga a hegy.
Sárga a levegő.
Sárga a naplemente."
"Már megéltek egy-két vihart, szinte már minden hónapban volt egy, de ekkorát még nem láttak, ilyet, ilyen sárgát, ilyen világossárga felhőt még sosem."
"Nem láthatták előre, mert nem számítottak és nem számíthattak arra, hogy a természet képes ilyen tombolásra. Nem számíthattak arra, hogy a természet meg akarja mutatni, milyen erős. Meg akarja mutatni, hogy vele nem lehet packázni. Nem lehet büntetlenül pusztítani.
Mérgező gázokkal.
A fák kivágásával."
"Nem volt Netflix. Nem volt YouTube. Nem csattant a csók a szappanoperában. Nem robbant fel a tartálykocsi az akciósorozatban. Nem fejezte be az ütését a Kung Fu Panda.
A levegő tele volt porral.
Mindenki fulladt, köhögött."
"Most mi lesz - néztek egymásra kétségbeesetten az emberek -, mi lesz velünk?"
"Már nemcsak a műanyagot ették meg, már nemcsak a konyhai edényeket, nemcsak a felmosóvödröt, hanem a könyveket is.
Mindent, amiben papír van."
"Az iskolák és a könyvtárak polcain egyre kevesebb lett a könyv. Egyre kevesebb volt a lakásokban. A nagy könyvgyűjtő családok tagjai aggódva figyelték, hogyan fogynak a kötetek a polcaikról.
Olykor csak egy borító maradt. Olykor csak néhány lap, ami sietve szállingózott le a földre.
A könyvzabáló rovarok gyors munkát végeztek.
Mivel tüzelő helyett is sokon könyvet égettek, mert nem volt már gáz, mert nem volt más szén, nem volt fa, nem volt mivel fűteni, lassan eltűntek a könyvek is a világból.
Eltűnt az írott szó. Mert eltűnt a papír."
"És akkor jött a nagy fagy időszaka. Az éjszakai mínusz húszak.
És ezzel eltűntek, elégtek az utolsó könyvek is.
Nem kevesen voltak, akik az sajnálták a legjobban, hogy nincsenek már könyvek sem. Ami tudás volt, az mind a fejekben őrződött csak meg.
És évek teltek el így, évtizedek, mire újra lett néhány zöld növény, mire újra tudtak fából papírt készíteni, mire a természet dühe lecsillapodott.
Jöttek újra méhek.
A fákat beporozták.
A könyvevő rovarok a hidegebb időben elpusztultak.
Az utcán söprögették össze a maradványaikat.
Jöttek újra telek. Lett újra négy évszak.
És elviselhetőek lettek a nyarak.
Zöldek a hatalmas parkok.
Csak a könyvek hiányoztak akkor már nagyon.
Azok, akik még emlékeztek valamire a könyvekből, elkezdték leírni a tudásukat."
"De mintha már késő lett volna.
Az a világ, ami a könyvekben volt, az a csodás, nagyszerű, elképzelt világ mintha már végleg és végképp elveszett volna.
Háromszáznyolcvan év telt el a Totális Áramszünet óta, és mintha már nem is emlékeztek volna az emberek, mit veszítettek azzal, hogy nincsenek könyvek."
"Beni elővett egy izzót, egy erősebb izzót, és a kábel végéhez igazította. Az izzó bevilágította az egész szobát, ami ragyogó fényben tündökölt.
Ez volt az első lámpafény abban az évszázadban."
"- Maga olvasott ember, igaz?
- Mostanában kevesen mondhatják el ezt magukról. Régen volt olyan, akinek több ezer könyve is volt.
- Nem hiszem - csóválta a fejét Irén.
- De bizony. Ismerek olyat, akinek nagyon sok könyv van a fejében.
- Hogy lehet az?
- Hallottam egyszer egy titkos társaságról. Azok alkotják, akik a fejükben könyveket őriznek. Egymásnak mondják el a könyveket. És van, aki leírja. Járkálnak egész nap, felidézik a könyveket, és azok, akik a sétában társaik, jegyzetelnek."
"- Mit jelent az, hogy áram? - kérdezte a maflább.
- Valamit, ami megváltoztathatja a világot - mondta Hajcsár papa."
"- Nem az enyém - mondta Beni.
- Hanem kié?
- Mindenkié.
- Mindenkié?
- Igen. Mindenkié.
- Te találtad fel.
- Nem. Én csak újra megtaláltam."
"- Ők azok - mondta Batida.
- Kik? - kérdezte Beni.
- A könyvek őrzői - mondta Batida.
- Igen - ... -, mi vagyunk azok, akik a fejükben hordják a könyveket.
- Mint én?
- Mint te..."
