Ma a Menő Könyvek egyik újdonságáról, Chloe Seager: Randikatasztrófák (Emma Nash 1.) c. kötetéről hoztam nektek értékelést. Sajnos a történet nagy csalódást okozott, amit egy bizonyos életkor alatt bizony nem adnék a fiatalok kezébe sem... :( El is mondom, miért...

Főszereplőnk - a sorozat címében is megnevezett - Emma Nash. Egy átlagos, szerencsétlen középiskolás lány, akinek élete középpontjában egy Leon nevű fiú áll. Pontosabban mondva csak állt, ugyanis a srác szótlanul hagyta faképnél a nyári szünetben, és annak "háta mögött" még be is csajozott. Emma lelke és szíve összetört, a nyarat pedig bezárva, mosdatlanul, ápolatlanul tölti otthonában, és barátaival is többnyire csak telefonon kommunikál... A melankólia napjainak egy kísérlettel szeretne véget vetni... Mivel Leon arra sem vette a fáradtságot, hogy szemtől szembe szakítson vele, úgy gondolja ideje neki is tovább lépnie. Így az internet világát felhasználva kezd veszélyes játékba és társkeresésbe... Természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy a lány tervezte, majd elkezdődik az iskola, ahol ismét találkozik Leonnal és annak új barátnőjével, akik közösségi oldalainak kukkolásával tölti el mondhatni minden szabadidejét...

Emma

A könyvvel kapcsolatos érzéseim sajnos elég vegyesek... Emma éppen túllép egy szakításon, ami természetesen soha nem könnyű egyik félnek sem, ha igazán szerették egymást... Emma azonban túlságosan ostoba, naiv, kiforratlan személyiség, s noha feltehetjük a kérdést: "Kamasz, mégis mit vártam?", úgy érzem, hogy életkorából adódóan sem kellene ennyire butuskának lennie...

Persze mindenki magából indul ki, s mivel én Emma tökéletes ellentéte vagyok nem is tudom megérteni a tetteit, de bárhogy is próbáltam megkedvelni - nem sikerült. :(
Chloe Seagernek sikerült hűen ábrázolnia a mai fiatalságot, akik a közösségi médiában és a telefonjukhoz nőve élik az életüket, ami az agyukat teljesen lebutítja. Minden egyes nap látom a mai fiatalokat - hiszen nap mint nap vonattal ingázom a munkahelyemre és haza... Látom, mennyire buták tudnak lenni - TISZTELET A KIVÉTELNEK!! SZERENCSÉRE TÖBBEN VANNAK, MINT GONDOLJUK!! - és fel nem tudom fogni, hová fajulhat még a világ... A telefon és a rengeteg kütyü az, ami lebutítja őket és az ebből fakadó ingerszegény környezet...
Sajnos Emma hűen tükrözi a mai fiatalok 80%-át. Titkos blogot ír, amire minden szennyesét kiteregeti, és fel nem fogja mi történhet akkor, ha ez rossz kezekbe kerül... Nos, maradjunk annyiban, hogy lesz alkalma megtapasztalni...
Kapcsolatai felszínesek, s noha jó pár barátnője van, nem éreztem azt, hogy a kapcsolataik túlságosan szorosak lennének. Az édesanyja egyedül neveli, aki szintén egy rendkívül fura fazon, mégsincs kellően megmagyarázva miért "utálják" egymást látszólag ennyire...
Ha mindez nem lenne elég, Emma a neten egy külön személyiségként van jelen, hazugságot hazugságra épít, de ez a kártyavár bizony hamarost összedől...

Greg

Aztán felbukkan a színen Greg, egy  egyetemre járó srác, aki bár szintén egy picit különös személyiség, tele a fiatalság sok hibájával, mégis, az első perctől kezdve érdekli a lány, akivel egy őszinte kapcsolatot szeretne kiépíteni. Emma ellenben mindent elront, hiszen a fiút egyedül arra használja, hogy elfelejtse Leont, majd, mikor lehetősége adódik arra, hogy ismét régi barátjával kavarjon, lelkiismeretfurdalás nélkül eldobja Greget, mint egy rongyot... Ha bárki elolvassa a könyvet rájön, hogy bár nem valószínű, hogy Greg lenne Emma élete társa - bár látok benne rációt -, a szíve szakad meg az embernek attól, ahogy a fiú kilép a színről a lány ostobasága miatt...
Leon pedig, a népszerű álompasi egy ostoba, felszínes fiú, aki semmit nem tud felmutatni a vagányságán és jóképűségén kívül - már ha ez valakinek bejön... Tipikusan az a srác, akiért rajonganak a lányok, míg a levetett barátnőit egy utolsó kis sárfoltként kezeli...

Chloe Seager első könyves író, és ez sajnos meg is látszik a könyvön. :( Nem tagadom, hogy bár a hölgy szórakoztatóan ír, és a formátumot tökéletesen eltalálta, a története bugyuta és minden eredetiséget mellőz. :(
Jelen esetben a humort és az Emma szerencsétlenségein való szórakozást, valamint a blogbejegyzések mintájára íródott egyedi formátumot tudom felhozni csupán pozitívumként. 
Aki azonban nem bírja a butaságot és mindazt a szerencsétlenséget, amit kiforratlan személyiségek követnek el, az messze kerülje el a könyvet! 

Idézetek

"...egy fontos leckét megtanultam: hiába adsz örök életű szerelmet, csak árpát kapsz cserébe."

"…áthívtam Stephet. Amikor megérkezett, hallottam, hogy anyu azt mondja neki:
– Ott kuksol valahol a sötétben. Csak kövesd a szagot."

"Elmentem a menzára megenni a szűkmarkúan mért ebédemet. Amennyi pénzt fizetek (vagyis anya fizet) érte, azt gondolnád, hogy többet adnak egy szál kolbásznál és három darab brokkolinál. Igen, tényleg megszámolják a brokkolirózsákat. Ha pedig egy abnormálisan nagy darabot kapsz, akkor csak kettő az adag. Egyszer már megjegyeztem: „Ez brokkoli-diszkrimináció. Most ettől kövérnek érzi magát az a darab”, de a konyhásnéni csak rezignáltan nézett rám."

"5. Rengeteg a fura fazon
Még nálam is furábbak. Pedig én egy véres ragtapasszal a párnám alatt alszom."

"Én jelöltem be, tehát SZÓ SEM LEHET arról, hogy én köszönjek rá. Létezik internetes közösségi etikett is, ez pedig nyilvánvalóan megsértené."

"Biztos, hogy nem akarok most meghalni, hogy így emlékezzenek rám. Az éjszaka közepén egy sztriptíztáncos után kémkedve, egy olyan parókában, amit Alice Cooper is megirigyelne."

"– Nem kötelező mindent elmondanom neked, anya. Nem vagyunk mi Rory és Lorelai!"

"– RAJTAM KÍVÜL VALAKI MÁS is illetlenül érintett!
– Te jó ég! Milyen volt?"

"Láttam egy péniszt. 10.03.
Milyen volt? 10.14.
Mint egy kukac 10.15"

"Egész nyáron és az új félévben másról sem dumáltam, mint hogy találjak valakit, aki megbecsül, és amikor megtalálom, akkor… borzalmasan viselkedem vele."

"– Ne járj olyannal, akit csak vigaszdíjnak tartasz. Tiszteletlenség vele és magaddal szemben is."

Értékelés: 3,5/5 napló